próbáljátok ki, nagyon jó érzés ..

Sziasztok!

Szerettem volna ezt a blogot nyitva hagyni, hogy azok az örökbefogadásra várakozók akik bizonytalanok, vagy csak a várakozási idejük lassan telik, el tudják olvasni, hogy nekünk hogyan telt. Szerettem volna ezzel erőt adni. Ezért is hagytam meg a blognak ezen részét.

Azonban a folyamatos "beírkálások" miatt úgy láttam, jónak ha bezárok. A rosszindulatú emberek, akik szerint mi túl hamar kaptunk babát, remélem a jövőben elkerülnek. Ameddig ez így lesz addig nyitva is hagyom.

SEGÍTSÉGET SZERETNÉK KÉRNI!

Minden olyan embertől akit egy picit is megérintenek a csecsemőgyilkosságok, a kukába, mosógépbe "dobott" pici kis életek, akik esélyt sem kapattak az élettől. :(

Márciusban és áprilisban a GÓLYAHÍR EGYESÜLETet lehet támogatni, ha felhívja valaki a 1788-as adományvonalat. A híváj díja 100 ft!!!

Úgy gondolom ez a 100 ft nem sok, viszont az Egyesület számára minden 100 ft számít. Azok a várandós anyák akik nem tudják felneveli a babájukat, és az Egyesülethez fordulnak, de nem szeretnék titkukat elárulni a környezetüknek ... krízis szállón való elhelyezést kapnak! Az Egyesület egy újabb krízis szálló megvételét tervezi az adományvonalon befolyt összegből! Bele sem merek gondolni mi történhet ezekkel a várandósokkal ha nem kapnak elhelyezést a szállón /mert mondjuk nincs már hely/ és, hogy mi történik a babával!

Segítsünk ... adni jó, próbáljátok ki, milyen érzés. :)

Csak T-COM és T-MOBIL hálózatból lehet telefonálni!!

Utolsó bejegyzés ... itt !

Az elmúlt napokban bezártam a blogot, nem így terveztem, mint ahogy mást sem, de mégis így alakult! A blog bezárásának oka : egyszerűen megúntam a nyilvánosságot, zavar, hogy Patrik életébe mindenki belelát. Vannak nagyon rossz indulatú emberek, nekem ez nem hiányzik, Ő a mi kisfiunk, Őérte élünk és nem szeretném tovább mutogatni, már csak azért sem, mert sosem tudni ki áll a nick név mögött. Elég bizalmatlannak tűnhetek, meg van rá az okom. Amikor elindítottam a blogot, nem terveztem, hogy meddg írom nyilvánosan, úgy gondoltam, hogy majd ahogy jónak látom ... hát most jött el ez a pillanat! Minden tisztelet annak aki eddig nyomon követte Pafika életét, erőt adott a várakozás idejében, drukkolt, szorított értünk. Nagyon szépen köszönjük! Remélem én is adtam egy kis erőt, bátorítást a várakozóknak, leendő anyukáknak, apukáknak. A Gólyahír Egyesület honlapján olvashattok történeteket öf babákról, van egy nagyon jó fórumuk is, nem maradtok bíztató szavak nélkül!  Hogy miért írom mindezeket? Mert úgy döntöttem, hogy csak egy nagyon szűk "társaság" kap meghívót az új blogomhoz! Természetesen a család, a barátaink, és néhány ismerős. Itt a blogkommentekbe és még egyéb helyeken jeleztétek felém, hogy hányan szeretnétek meghívót, a végén már nem is számoltam, mert túlmentünk a százon. A döntésem ezután született meg, remélem senki sem haragszik ezért, egyszerűen nem szeretném Patrik életét nyilvánosan írni!

Köszönjük az eddigi olvasást!!! Viszlát blogol.hu, sziasztok!!  P.Kata

Végre itthon!!!! :)))

Szusszanásnyi időim vanmak az etetések között, és ebbl szeretnék most RÁTOK, blogolvasókra fordítani egy picit! Hiszen olyan nagyon sokat köszönhetek nektek, a sok-sok bíztatást, kommentet, nagyon sokat jelentettek! Külön köszönet Erikának!Nagyon nagyon nagyon boldogok vagyunk! De azt hiszem ez az amit nem kell mondanom! Patrik gyönyörű kisbaba, a mindenünk, a szemünk fénye, az életünk! Szerencsére nagyon jól reagált a kórházban az antibiotikumra, és szépen lement az a fránya CRP érték. Azért azt itt kell megemlítsem, hogy számunkra picit érthetetlen ez az egész, mert eddig én még ilyenről nem hallottam, hogy " Újszülöttkorra jellemző fertőzés". Na ettől még lehetett! Ez volt Patriknak, ezért kellett neki 5 nap helyett 10 napig bent lennie!! Amúgy minden harmadik babának ez a fertőzése volt ám ott! Nem semmi! Annyira jó volt, hogy be tudtam feküdni a kismama szállóra, nagyon jól összeszoktunk így Patrik babával etetések terén! Ő ugyebár a koraszülött osztályon volt ... nem koraszülött egyébként, sőt, még túl is lett hordva 10 nappal ... csak azért tették oda, mert ott több idő jutott rá, hogy a nővérkék etessék, ellássák a születése után ... aztán persze szerdától már én jártam hozzá 3 óránként etetni. Jó volt mert a kismama szálló a koraszülött osztálytól két emelettel lejjebb volt, nem kellett messzire mennem! Reggel fél5-kor volt az első etetés, és aztán 3 óránként a többi, az utolsó nekünk 22. 30-kor .. mert éjjel a nővérkék etették őket fél 2-kor. Szóval végre itthon vagyunk, Patriknak nagyon jó étvágya van!!!! Igazi kis haspók!!! Annyira imádjuk!!! Ezt le sem tudom írni!! A napirendünk még tök össze-vissza van, dehát mit akarok én egy nap után ?? Most ennyi ... még van dolgom bőven, aztán várjuk a védőnénit és a doktornénit!

3 dolgot szeretnék így külön kiemelni!

1, Az egyik, hogy aki tud nekem segíteni TGYÁS ügyben, azt kérném szépen, hogy szóljon, mert pici zavar van nálam.

2, A másik pedig, hogy aki szeretne képeket Patrikról, annak nagyon szívesen küldök e-mailbe! Egyetlen kérésem lenne csupán ... légyszike a mail címemre dobjatok egy mailt hogy szeretnétek képet, mert tényleg nincs sok időm, és nekem úgy egyszerűbb ha ott nyomok rá egy válaszolt, mint, hogy itt bogarásszam a kommentekből, hogy ki szeretne. :)) Pár embernek, akiknek benne van a mail címe a címlistában, már elküldtem a képeket! :))

3, Mi vagyunk a VILÁGON A LEGBOLDOGABB CSALÁD !! Imádjuk a kisfiunkat, aki egy tündéri, gyönyörű, elbűvölő kisbaba, igazi kis szívtipró már most, hiszen már most nagyon sok nő sírt miatta ... érte/ no, persze örömében/!!!!!!

Patrik baba megérkezett!!!! :)))))))))

Nem olyan régen értünk csak haza, és látom, hogy nagyon, nagyon vártatok!!! és ez még ezerszer !!! A BOLDOGSÁGUNKAT nem tudom se szavakba, se betűkbe önteni!!! Patrik már ÖRÖKRE a mi kisfiunk!! Anyuka lettem és a párom Apuka!!! FANTASZTIKUS, CSODÁLATOS, GYÖNYÖRŰ A KISFIUNK!!!!

2008. 07. 19-én 3000 gr és 52 cm-vel megérkezett erre a nagy világra és mi nagyon, de nagyon szeretjük!!!!

Éjjel megint nem sokat aludtam, hajnalba keltünk és indultunk is ... az egész testem remegett! A kórház bejáratánál találkoztunk az életetadónkkal és a gólyahíres védőnővel és elindultunk ... szépen .. csendben a gyámhivatal felé. Nehéz volt bármit is mondani, egyszerre volt jelen a levegőben a szomorúság az izgatottsg és a boldogság! Maga az ügyintézés borzasztóan hosszú volt! Majdnem kettő órán keresztül bent voltunk! Ott, akkor már picit megnyugodtam, mert éreztem az életetadón, hogy Ő alá fogja írni a jegyzőkönyvet! Felváltva sírtuk el magunkat Ő és Én ... nagyon sokat kellett beszélnünk mindenről, mit miért akarunk, mirt így akarjuk, miért pont az Ő babáját, Ő miért pont minket ... ezer meg ezer kérdés ... közben neki többször felhívták a figyelmét, hogy az aláírás után nem gondolhatja meg magát! Amikor felkérték, hogy akkor írja alá az első lapot ... Ő szó nélkül felállt, sírt és aláírta. A szívem szakadt meg érte, miközben egyfolytában Patrik járt a fejemben, hogy IGEN IGEN IGEN IGEN Ő mostmár a MI kisfiunk!!! sírtunk, Ő a veszteség miatt, Mi pedig a gyönyörűségtől! Aláírás után visszamentünk mindannyian a kórházba és elköszöntünk ... mi többet nem találkozunk ... Ő egy hatalmas kincset bízott ránk, egy olyan csodálatos kisembert akire 11 éva várok!! Még most is remegek ahogy ezeket a sorokat írom, még egyszerűen nem tértünk magunkhoz! Szóval ahogy visszaértünk a kórházba, felmentünk Patrikhoz, beszéltünk a főorvossal, ő elmondta, hogy Patrik babának antibiotikum megy tegnap óta infúzióban, mert valami kis fertőzése lett .. de azt is elmondta, hogy nem súlyos a dolog, ez elő szokott fordulni, pláne a nem anyatejes babáknál! És Patrik tápszert kap! Természetesen az anyai aggódás elkezdődött rendesen!!! remélem, hogy ezekben a percekben is jól van és hamarosan következik az etetés .. amin most én nem lehetek ott, mert haza kellett jönni előkészíteni a "terepet" a fogadására és összepakolni egy kis cuccot, hiszen majd egy hétig bent leszek vele!Na szóval ... Végre bemehettünk, de még mindíg csak üvegen keresztül nézhettük meg ... de megbeszéltem, hogy etetésre visszamegyek ... és innentől kezdve vagyis holnaptól minden alaklommal én fogom etetni, mert holnaptól beköltözöm a kórházba! Szerencsére van erre lehetőség, van külön egy részleg anyukáknak! Ez egyszerűen csodálatos, hogy holnaptól már a kisfiam mellett lehetek. Na szóval etetésre visszamentem .. bevallom amikor kivettem Patrikot a kiságyból hirtelen azt sem tudtam, hogy hogyan kell megfogni Őt, pici drága kis élet ... de aztán hamar belejöttem! Végre magamhoz ölelhettem! Megpuszilhattam! Csodálatos érzés ... a Mi kisfiunk! A kajcsiját olyan intenzitással teperte befelé, hogy öröm volt nézni ... sőt kevés volt neki, így emelték az adagját! Amikor elkezdte enni a kajcsit ... nekem szó szerint potyogtak a könnyeim. A szobatárs anyukák nem tudták elötte, hogy mi a szitu, hiszen nem találkoztam még velük .. Ők csak néztek, hogy mi bajom lehet ... mire alig bírtam kinyögni a sírástól, hogy semmi baj, csak a boldogságtól sírok! Aztán Patrik elaludt a kezemben ... olyan édesdeden szuszizott, én meg csak néztem ... néztem ... és még el tudnám nézni órákig, hiszen olyan gyönyörű! Annyira fantasztikus! Ne haragudjatok, de nem bírok magammal, teljes eufórikus hangulatban vagyunk! Etetés közben bejött a nővérke és megkérdezte tőlem, hogy hogyan is állunk a papírokkal, lezajlott e rendben az örökbefogadás. Mondom "igen, de miért?" " "Csak mert itt van az életetadó és meg szeretné nézni a babát, még utoljára" Pillanatra megállt bennem az ütő! De tudtam, hoyg ez a kisbaba már a mi kisfiunk .. és úgy gondoltam, hogy ha ez Neki megnyugvást jelent, ha ez neki az utolsó kérése, hát legyen! Hagy legyen neki még ennyi emléke . Persze csak etetés után jöhetett be, akkor én nem voltam ott és nem engedték a babához, csak pár percre nézhette meg üvegen keresztül. Azt hiszem ez még kellett neki, hogy el tudja engedni! A második etetésnél már rutinosabb voltam egy picit ... ... hosszú ideig evett Patrik és büfi után sokáig aludt a vállamon .. a kis drágaságom, aztán visszatettem a kiságyba és mondtam neki, hogy nagyon de nagyon sietünk holnap hozzá és én ott is maradok vele már addig amíg haza nem jön!!! Nagyon, de nagyon szeretjük!!! Anyának és apának a szeme fénye!

Holnaptól nem vagyok! Férjem nem igazán tudja kezelni a blogot! Reméljük, hogy jövőhéten hazajöhetünk és végre itthon lehetnk hárman, boldogságban!

Mindenkinek nagyon szépen köszönjük a sok-sok drukkot, bíztatást, azt, hogy lelketöntöttetek belém, higgyétel el, sokat jelentett és jelent a mai napig!

FK-nak üzenet .... az októberi évadzáró versenyeden találkozunk és egy drága pici fiúcska is fog neked szurkolni már! A legfiatalabb Fekete Krisztián fan Klub tag A tegnapi sms-eden meg jót bőgtünk Andorral ... Ti is csodálatos emberek vagytok!

Én most elköszönök egy időre ... legyetek jók!! Valakivel fogok üzenni nektek a kommentekbe, ha valaki megteszi ezt majd nekem ...

Ja! Mégegy fontos dolog! Képeket ide a blogba egyelőre nem teszek fel!! Nem tehetek még egy ideig ... az örökbefogadás egy nagyon hosszú folyamat és most elérkeztünk egy állomásához, ahhoz az állomáshoz amikor a baba már a "miénk", de még az örökbefogadási eljárának közel sincs vége ... el kell telnie bizonyos időnek ahhoz, hogy a nevünkre kerüljön, hogy nyilvánosan is szerepelhessen ... ezért se ide, se iwiwre nem teszek képet! Megértéseteket köszönjük! Ha hazajöttünk a kórházból, akkor e-mailben fogok képet küldeni annak aki kéri ... vagy továbbra MMS-t!

Puszi mindenkinek!!! KÖSZÖNÜNK MINDENT!!!!!!!

Már csak pár óra ...

... ennyi van hátra ahhoz, hogy Patrik baba végleg a mi pici fiunk legyen!!! A hideg most is kiráz ahogy írom ezeket a sorokat! Soha életemben nem voltam még iylen izgatott, ilyen boldog és soha életemben nem toltam volna még ennyire az óra mutatóját előre egy pár órával!

Reggel megérkeztünk a kórházba, a gólyahíres kolleganő segítségével találkoztunk az életetadó anyukával! Hát ... ha majd egyszer Patrik babának mesélni fogok arról, hogy Ő hogyan jött a világra és ki is Ő, az biztos, hogy csak csupa jót fogok mesélni az Ő életetadó anyukájáról, aki egy csodálatos lány, akinek nem adatik meg az, hogy ezt a gyönyörű csöppséget magához vegye és boldogságban felnevelje! Azt hiszem ezzel mindent el is mondtam a találkozásunkról ... az életetadó egy olyan különleges helyet kapott a szívemben, amit nem tölthet be senki más, ez a kapocs csak két "ilyen" nő között lehet, és talán senki más nem is értheti! Ő így tud gondoskodni a babájáról, a legjobbat akarja neki és neki ez a legjobb! Végig a könnyeimet nyeldestem, nehéz ilyenkor bármit is mondani egymásnak ... Pici félelem azért van bennem .. na jó .. nem is pici, de azt hiszem, hogy ez ilyenkor teljesen normális! A félelem pedig abból fakad, hogy az aláírásig ez a kisfiú még az Ő babája! A Gyámhivatali aláírás holnap reggel 9 órakor lesz ... már csak pár óra és boldog család leszünk ... pár óra múlva már bátran karjaimba vehetem a kisfiunkat! Egyébként Ő minden nap látogatja a babát, a karjaiba is vette ... nem tudok mit kezdeni a helyzettel, szíve-joga, ha ez Őt megnyugtatja, akkor had legyen meg neki legalább ennyi még abból a csodából amit aztán ránk bíz! A vele való találkozás után siettünk a leendő kisfiunkhoz, aki úgy aludt mint a bunda .. pici bunda! Csodálatos, gyönyörű, tüneményes ... nem is találok rá megfelelő jelzőt, nagyon, nagyon szeretem Őt, szabad vagy nem szabad beleélni magunkat az aláírásig, én beleszerettem de nagyon! Szóval békésen szuszizott a kis ágyikóban .. férjecskével elmondtuk neki, hogy mennyire várjuk, hogy hazavihessük ... megsimogathattam .. de nem szerettem volna felébreszteni. Sajnos nem sokat tudtunk nála lenni, mert pár perc után jött a nagy hír .... holnap reggel 9 órára mehetünk is a gyámhivatalba! Ez nagyon gyors tempó és ennek borzasztóan örülünk ... viszont ezért gyorsan kellett cselekedni ... a kórház messze van tőlünk, több órás autóút, tehát azonnal indulnunk kellet haza, mert egy halom papír beszerzése várt ránk. A hazáig vezető utat végigtelefonáltuk, intézkedtünk ... aztán minden hivatalba sikerrel jártunk, munkahelyeken is sikerült mindent elintézni, így holnap reggel papírokkal a kezünkben mehetünk! Az itteni gyámhivatal környezet tanulmánya még hátra van, de ez majd az aláírás után és Patrik baba hazahozatala elött lesz esedékes .. jó lenne holnap délután ... azon leszünk!!! Mindenki mindenhol nagyon segítőkész volt, ez nagyon jól esett, és mindenki borzasztóan várja Patrikot! Köszönjük a kommenteket, az e-maileket, üzeneteket, sms-eket és telefonokat és azt a rengeteg segítséget amit kapunk családtagoktól, barátoktól! Soha nem fogjuk tudni viszonozni ezt a kedvességet és segítőkészséget a gólyahír egyesületnek ... csodálatos emberek, boldog vagyok, hogy a nagy gólyahíres család tagjaivá válhatunk ... mert ugye válhatunk?? A para bennem van ám! Szombat óta alig aludtam valamit és most sem fogok .. remélem ezután pedig már másért nem fogok ... a gyomrom ökölnyi ... a szívem hevesen kalimpál! Már csak pár óra kőkemény izgalom ... és valósággá válik az, amiről pontosan 11 éve álmodok!!!

Eufórikus hangulatban ...

... így telt a mai nap! Egyszerűen nem bírok magammal! Egész nap tettünk-vettünk, állandóan Patrik járt a fejemben, hogy vajon hogy lehet? mi lehet vele! Remélem, hogy nagyon jól érzi magát! Reggel korán indulunk hozzá és találkozni az életetadó anyával, akinek ez valószínűleg élete legnehezebb, legfájdalmasabb döntése, amivel minket a legboldogabb emberekké, családdá tett!! Ez egy nagyon nehéz találkozás. Egy ilyen találkozáson már túl vagyunk, és az is nagyon nehéz volt. Nehéz ilyenkor bármit is mondani, hiszen attól boldog az egyik amitől szomorú a másik, de ezek az anyák minden elismerést és köszönetet megérdemelnek, hiszen nélkülük mi nem válhatnánk családdá! Akinek van bátorsága szembe nézni ezzel a dologgal, aki szereti annyira a gyermekét, hogy a legjobbat akarja neki ... a legjobbat, hiszen Ő nem tudná ezt neki megadni ... így gondolok rá/rájuk Ők nagyon jó emberek! Izgatott vagyok nagyon a holnapi találkozás miatt! És egyben borzasztóan várom is, hogy milyen Ő, milyen az az ember, aki ekkora kincset bíz ránk .. és nagyon - nagyon várom már, hogy végre a kisfiunkat a karjaimba vegyem! Édes istenem még mindíg alig merem elhinni! Nagyon nagyon boldogok vagyunk és nagyon nagyon izgulunk!!

Érdekes dologra hívta fel a figyelmem az egyik nagyon kedves blogolvasó ... mégpedig ... ez a kis élet ... ez a kisfiú akkoriban fogant meg, amikor Mi a férjemmel beadtuk az örökbefogadási kérelmünket a Tegyeszhez ...amikor a hónapokig tartó "beszélgetés" után végre boldogan írhattuk a kérelmet ... ez egy nagyon érdekes dolog, egyfajta jel .. hiszen akkor Patrik baba nem csak a szívünkben fogant meg ... köszönöm ezúton is hogy felhívtad erre a figyelmem Te drága! És meglásd, hamarosan ugyanezeket fogod átélni mint mi!!! Kitartás!!!

MINDENKINEK nagyon szépen köszönjük a drukkokat, szép szavakat, hihetetlenül szépeket írtatok, könnyes szemmel olvastam végig a kommenteket! KÖSZÖNJÜK!!

A várva várt telefon !

Itt vagy velem, mint egy új remény,
Az éjszakát felváltja a fény,
Csak egy perce élsz, nézlek boldogan,
Úgy vártam rád, édes kisfiam.

A régi vágy újra szárnyra kél,
Míg dalt susog kinn az esti szél.
Minden bánatom eltűnt nyomtalan,
Mosolyogj rám, édes kisfiam.

Egy rózsakert hinti árnyait,
Nincs fontosabb, mint az álmaid,
Még egy szót se tudsz, mégis annyian
Hisznek neked, édes kisfiam.

Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
s talán sikerül neki,
hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté,
az ellenségeket barátokká változtassa.

Ezt érzem én, ahogy nézek rád,
Más lesz a föld, más lesz a világ.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.

ez még ezerszer!!!!! Ma is dolgoztam, és zárás elött, azaz dél elött 10 perccel jött a VÁRVA VÁRT TELEFON!!!! Ma reggel, 8 óra 10 perckor született egy kisfú és nagyon, de nagyon vár minket!! Eufórikus hangulatba kerültem, be is fejeztem a munkát, betegeket átpasszoltam a kolleganőimhez, akik persze hallották és látták a boldogságos telefonhívásra a reakciómat és ezért Ők is olyan állapotba kerültek, hogy alig bírtak koncentrálni! Igen, megszületett a kisfiunk!!! Bár nagyon félve mondom már ezt ki az aláírásig, de most sikerülnie kell, egyszerűen Ő már Patrik kell, hogy legyen! Nem sokat teketóriáztunk, elintéztünk még pár dolgot és rohantunk a kórházba. Ez az út most jóval hosszabb volt mint a múlkori, két órás, de mennyire, hogy megérte! Pici várakozás után be is mehettünk a koraszülött osztályra, merthogy ott van Ő! Nem azért mert koraszülött, hanem, mert ott jobban tudnak rá figyelni, etetni őt stb ... pont időre született, egy gyönyörű kisfiú, 3000 gr és 52 cm! Egyszerűen tökéletes kicsi emberke, a mi pici babucink! Az apa magyar származású az anya egy fiatal lány, talán félroma, de még az se, inkább csak valami szülői ágon lehet valami kis roma származás, ezért szólhattak nekünk! A pici baba hófehér bőrű és barna hajacskája van, és gyönyörű! Na szóval pici várakozás után bemehettünk ... a könnyem kicsirdult amikor a nővérke kijött és mondta, hogy "anyuka, akkor öltözhetnek be és mehetünk". Anyuka! Ezt valami fantasztikus volt hallani!! A pici baba akkorákat ásított, hogy majd bekapott minket, hihetetlenül édes, teljesen el vagyok olvadva tőle! A férjem úgyszintén! Sokáig csak álltunk s meg sem mertem szólalni, aztán beszéltem hozzá, meg is simogattam, bár ezt nem nagyon szabadott, hiszen még nem a mi kisbabánk! De nem bírtam megállni! Szopizta két ujjacskáját, hát írtó drága!! Úgy felvettem volna .. de még ezt sem szabadott! Jajjjjjj istenem még alig merem elhinni!! Ott álltunk az ágyikója mellett és én beszéltem hozzá, hogy miylen szép, miylen aranyos, és hogy mi hozzá jöttünk, és hamarosan eljövünk érte, hogy hazahozzunk az Ő otthonába, mert Ő a mi pici fiunk!! Nem akartunk sokáig maradni, nehogy zavarjuk a többi pici babát, akik ott feküdtek ... de nagyon nehéz volt eljönni!! A kórházban tüneméynesek a nővérkék, annyira kedvesek voltak, hogy azt el sem tudom mondani! Most anyatejjel / vagyis ahogy az öf babáknál mondják, női tejjel/ etetik Patrikot! Igen Patrikot, mert hiába nem szabad beleélni magunkat az aláírásig, én nem bírom ki! Mert nem lehet kibírni! Legközelebb hétfőn tudunk menni, mert akkor tud velünk jönni a gólyahíres kolleganő ... mi szeretnénk ha Ő is ott lenne amikor az anyával találkozunk, mert Őt ma nem láttuk még. Megnézte egyébként a babát a nővérek elmondása szerint, de nem akarta megszoptatni, nagyon elszánt, örökbe akarja adni, mert nem tudja felnevelni. Hétfőn fogunk vele találkozni és ha szimpatikusak leszünk neki, akkor el kell kezdeni az ügyintézést, ami nem kevés papírmunka lesz! Akkor majd a gyámhivataltól is kell időpontot kérni, hogy mikor mehetünk aláírni a kihelyező határozatot ... addg még az anya bármikor meggondolhatja magát és dönthet úgy, hogy mégis vállalja a babát! Tehát pár nap, talán egy hét bizonytalanság és reménykedés és nem beleélés, ami a részemről kivitelezhetetlen! Én egyszerűen most nagyon határozottan azt érzem, hogy Ő a mi kisfiunk! Még mindíg nem fogtuk fel ... csak nézzük a képeket amiket a mobilommal készítettem dugiba és gyönyörködünk benne! Gyönyörködünk a leendő kisfiunkba! Már most hiányzik,legszivesebben holnap is mennénk hozzá, de így nem lehet, még nem találkoztunk az anyával, még nem mondta ki, hogy mi látogathatjuk!! De hétfőn reggel repülünk hozzá!!

A blogot olvasó kedves gólyahíresektől kérném, hogy egyelőre "ott" psssszzztttt! Köszönöm!

én ... a kis érzékeny

Igen, valamiért egyre érzékenyebb vagyok ... konkrétan képes vagyok egy szebb vagy meghatóbb dolog hallatán elbőgni magam .. de nem a szomorúságtól, hanem a meghatottságtól. Ennél azért jóval keményebb szoktam lenni, nem vágom, hogy mi van velem. Minap a kolléganőm félve megkérdezte tőlem, hogy megfogjuk e majd mondani Patriknak, hogy "Ő nem a pocakomból született". Nekem ez a téma már teljesen természetes, én ettől már nem jövök zavarba és mégcsak nem is kínos .. sokaknak még igen és van akin kifejezetten azt veszem észre, hogy nem tud mit kezdeni a dologgal és nem mer kérdezni! Szóval ... igen, meg fogjuk mondani Patriknak, hogy Ő hogyan került hozzánk, én ezt fontosnak tartom, és azt is fontosnak tartom, hogy ezt elég korán megtegyük! Nyilván majd az Ő kis értelmének megfelelően, de el kell kezdeni már elég korán .. van is erre egy mesekönyv egyébként .. az a címe, hogy "nekem két születésnapom van" ... ebből lehet mesélni már egész nyugodtan egy-másfél éves korban neki! Épp most olvastam egy "ismerős" örökbefogadó anyuka írását, és annyira megérintett a dolog, hogy azon is elbőgtem magam ... idézek /név nélkül egy 3 éves örökbefogadott kisfiúról/

"Múltkor egy filmben kisbaba született, odabújt hozzám, megfogta a pocakom. "Itt voltam?" -ránéztem mosolyogva, ő vissza "nem! itt!" -mondta és rátette a szívemre a kezét, majd átmászott az ágy másik felére a páromhoz "és itt" -mondta vidáman megérintve a párom szive fölött. Végül mindkettőnket megölelt."

Én ezt nem tudom elégszer elolvasni .. és most is potyognak a könnyeim ... 3 éves kisember, aki érti, hogy Ő ki, hogy Ő honnan jött, és, hogy Őt mennyire várták és szeretik! 3 éves kisember, aki boldoggá tett két embert és akit boldoggá tett két ember!

képek a hétvégéről

Nagyon fáradt vagyok. Közeledik a szabadságom, valszeg ezért is van ez, meg beteg is voltam, bekaptam valami vírust, de úgy néz ki, hogy két nap alatt legyűrtem! A kedvem természetesen már jó, a hétvégi kudarcot már el is felejtettem, vagyis néha eszembe jut még, de próbálok a szép élmányekre gondolni, mert az is volt bőven! Íme pár kép ...

amiből kimaradtam ... Ő volt az, aki átcseszte az agyam

nem maradt a bal hátsón gumi

A meglepi sapi, amit saját kézzel hímeztünk, pontosan kettő db-ot :) ... életem első hímzése

férjecske a Coloni boxban

életem egyik legnagyobb élménye, Bertalan zsolttal, a verseny rendezőjével egy BMW M3-mal

Gratulálok Krisztián!

hegyiverseny 2in1

Amikor a gimibe jártam, irodalom órán azt tanultuk, hogy ha egy műben ellentétek vannak, akkor az a mű romantikus! Hát erről a 32. Mátrai Hegyiversenyről egy cseppet sem mondható el, hogy romantikus volt ... sokkal inkább, hogy egyszerre volt fantasztikus és kiábrándító, csodálatos és csalódás!

Patrik sokszor eszembe jutott .. mi lenne ha most Ő is itt lenne ... hiányzik már nagyon!

Szombat. Borzasztóan vártuk ezt a versenyhétvégét, örültünk, hogy készen lett az autónk és tudunk menni, és odaérve megcsapott a hegyiverseny varázsa ... csodálatos környezet .. a Mátrában visítanak a versenyautók ... szóval fantasztikus! Mikor odaértünk, már csúszás volt az időtervben .. a hegyiversenyek "átka", hogy ha valaki berongyol az árokba vagy lebontja a szalagkorlátot, akkor bizony időbe telik Őt onnan levinni, és addig áll a verseny .. csúszik az időterv. Hegyiverseny az, amikor a versenyt nem egy kőrpályán rendezik, hanem a rendes közútból lezárnak egy szakaszt, és egyenként, egymás után rajtoltatják a mezőnyt ... mindezt kőkemény emelkedőkön, kőkemény kanyarokkal megtűzdelve! Az idővel vannak versenyben a srácok! Nagyon kell tudni itt ... nincs bukótér, nincs lehetőség kicsúszásra, ha valaki hibázik, az a kocsijába kerül .. jobb esetben! Szóval szépen haladtak az események, némi csúszással ... bennem volt egy hatalmas drukk a kedvenc versenyzőm iránt és volt egy hatalmas kíváncsiság és vágy egy beígért versenyfelfutásra. Konkrétan a verseny rendezője ígérte meg, hogy az un. VIP menetben majd Ő felvisz engem, illetve, hogy beültet egy drifter mellé is! Drifternek be is mutatott, megbeszéltem a sráccal, hogy mikor és hol vesz fel a kocsijába mielött indulnak ... de még sajnálni sem tudom az ilyen hazug embereket, egyszerűen gyökér és kész, ugyanis átvert! Mást vitt fel helyettem, és nem is szólt .. se egy bocs, de fontosabb "vendégem akadt" ... gyökér! Vártam rá pontosan 3 felfutást .. mindegyikbe mást vitt! Csalódott voltam, mert ahhoz túlságosan szeretem az autósportot, hogy egy számomra ilyen nagy dologban átvágjanak! Persze a versenyek mentek közben tovább és azok nagyon klasszak voltak ... a kedvencem egyre jobb lett , csak mérges voltam. De akkor jött a telefon ... a versenyrendezőtől, hogy hogy tetszett nekem a driftes felfutás?? Hát marhára tetszett, pláne, hogy fel se vitt aki beígérte! ... na aztán amikor már teljesen lemondtam arról, hogy engem valaki is felfog itt vinni, akkor jött az újabb telefon, hogy most rohanjak ha tudok a rajtelőkészítőbe, mert ott vár .. ő fog felvinni! Életem egyik legnagyobb élménye volt! Leírhatatlan!!! Soha nem autóztatott meg még így senki! Az első pár kanyarban azt se tudtam, hogy fiú vagyok e vagy lány ... és csak egy " húúúú b**eg"-et tudtam a bukó alól kiordítani ... de aztán borzasztóan élveztem!!! Egyszerre volt félelmetes és csodálatos, a gyomrom persze úgy felfordult a végére, hogy utána még kb 2 órán keresztül hányingerem volt!Szóval nekem adott volt egy hatalmas élmény, amit nem fogok soha elfelejteni B.ZSoltnak!! De elég érdekes így lelkendeznem erről amikor ma a férjemnek ígérte be ugyanezt az élményt, és nem vitte fel! Aztán megígérte más is /tutira!!/ és Ő sem vitte fel .. ez utóbbi volt a csúnyább .. mert Ő átcs*szett!! De ez már ma történt ... és történt még más is ...

vasárnap. Már a reggelünk rosszul indult! Elindultunk itthonról végre egyszer időben , nincs közel hozzánk Parádsasvár, pláne úgy, hogy hatalmasat kell kerülnünk, mert az az út van lezárva a versenyre amin közel lenne! Félúton jártunk amikor csörgött a mobilom. Én elhiszem, hogy nem vagyok tökéletes, de ki az? Kisebb telefonos családi dráma és telefonos vita után .. mondtam a férjemnek, hogy menjünk haza én így nem megyek sehova ... nem érezném jól magam, meg haza kellett jönni valami miatt!! Van akinek minden baj, van akinek talán fáj ha jól érezzük magunkat!! , vagy csak unatkozik. Szóval visszafordultunk ... jöttünk vissza kb 20 km-ert .../ezt végigbőgtem/ .. mire újabb telefon ... minden rendben .. menjünk nyugodtan szórakozni!! Lassan már követni se bírom. Visszafordultunk ... újabb 20 km-ert végigbőgtem .... néha kiborul a bili, most kiborult .. full érzékeny vagyok, érzékenyen reagálok mindenre! Kicsit megnyugodtam .. mondtam a férjemnek, hogy akkor most húzzunk bele, hogy végre egyszer időben odaérjünk a versenyre .. így is tett ... következő sarkon rendőrök ... leintettek .. megbüntettek! Már nem bőgtem ... mondtam ez már rosszabb nem lehet. De lett! Versenyre odaértünk időben, ma is átvertek, többen is, az egyik srác nagyon csúnyán .. nem engem hanem a férjem és ez nagyon de nagyon bánt engem is! Árad belőlünk az autósport iránti szeretet, aki ezt nem vette észre azt sajnáljuk ... talán nem kellett volna megalázni ... bennem ma valami összetört ezzel kapcsolatban. Ma egyetlenegy élményünk volt és egyetlenegy valaki miatt maradtunk ott .. Ő pedig Fekete Krisztián, akinek innen is üzenem, hogy Gratulálunk!Király voltál Coloni ... a mai két versenyfelfutásod nagyon jó volt és köszönünk szépen mindent, ismét .. és még ezerszer!

Irány: Parádsasvár

 Azt hiszem illő ilyen emotikonokkal kezdeni a bejegyzést, mert hát virul a fejem rendesen! Kocsink készen lett, mi pedig indulunk!! Szép napot mindenkinek!

Drukkoljatok Fekete Krisztiánnak!

:(

Azt hiszem ez lesz az eddigi legrövidebb bejegyzésem! Szóval az van, hogy a kocsink szerelőnél, holnap kiderül mi a baja, és lehet, hogy nem lesz kész a hétvégére. Nagyon készültünk/készülünk erre a hétvégére, erre a fantasztikus versenyre ... az kevés, hogy el vagyok keseredve, iszonyúan csalódott vagyok. Persze még nem biztos, hogy nem lesz kész, de fel kell rá készülni ... röpke egy éve várok erre a hegyiversenyre ... áááááá

egy kedd ...

Elkezdődtek a szabadságolások nálunk a patikában, így a munka kb duplájára nőtt, és ezzel egyenesen arányosan a betegek száma is .. elképesztő forgalom van!! Szóval strapás napjaink vannak! De álljuk a sarat! Szupi nap volt, sokmindent el tudtunk intézni ma! Mosógépszerelő is volt ... meg tudta csinálni gépemet és nem is került sokba! Szuper!

Megérkezett Patrik pinehőszéke ... nekem nagyon tetszik, szerintem olyan szép, olyan Patrikos ... jó lenne már ha minél elöbb meg is töltené VALAKI! Ki lehet támasztani, hogy ne mozogjon, és ekkor ha teljesen hátra állítom a támlát, a baba fekszik benne. Ha nem támasztom ki, akkor pedig hintaszék lesz belőle. Rezgőfunkció is van rajta állítólag ez jólesik a babának és el tud így benne egy picit szundikálni! Hát nem tudom, ettől egy picit idegenkedem, de én már csak ilyen túlaggódós vagyok ... meg amúgy se ebben akarom altatni a gyerekemet, de az való igaz, hogy ha kiviszem magammal benne a konyhába mondjuk amíg megfőzöm az ebédet, akár el is aludhat egy picit benne. A játszóhidat le lehet róla szedni és 18 kg-ig használható. A játékok közül az egyik zenél ha meghúzzuk ... fog ez még zanélni nekünk itt hamarosan nagyon remélem!

Kocsinkat megint szerelőhöz kell vinni! Nincs nagy baja, csak éppen nem úgy megy ahogy kéne! Ez most egyébként egy vadiúj "baj" rajta, tehát a múltkori az csúcs szuper lett! Csak remélni tudom, hogy nem az AC pumpa ment tönkre pénteken kiderül. Jó lenne még pénteken meggyógyítani, mert bár nem mindíg nem megy és el lehet menni vele így is, de egyrészt így nagyon sokat kajál a drága, másrészt pedig a Mátrába lesz a verseny és elég szép kis emelkedők vannak arrafelé .. amúgy is LE szegény a kicsike .. hát még így! Lehet, hogy nem ártana megint kölcsönkérni haver 200SX-jét, de már nincs pofánk hozzá Apropó verseny! Készülünk ám, de nagyon... meglepi is folyamatban ... ha nem bénázom el akkor talán el is készül. Versenyről jut eszembe, a hétvégén ahogy a Hungaroringen voltunk, ült mellettünk a tribünön egy srác az ölébe egy két év körüli kisfiú! Olyan édes volt a pici, napszemcsi volt rajta és a fülecskéjén fülvédő .. azt hittem megzabálom ... igen-igen, egyből Patrik jutott eszembe, hogy majd Ő is jön velünk a versenyekre, én nagyon remélem, hogy jövő nyáron ott totyog majd a paddockba velünk és Ő lesz a legfiatalabb fan klub tag! De ahhoz, hogy jövő nyáron ott totyogjon, ahhoz hamarosan meg kéne érkeznie erre a fene nagy világra, ahol az Ő apukája és anyukája majd jól megvédi Őt mindentől és nagyon, de nagyon fogja szeretni!

egy újabb hét kezdete

Jó rég írtam már, de tényleg állandóan tenni való volt! Ez a hét is hamar el fog telni, valahogy ezt én már most érzem. Jópár dolgot el kellene intézni, és nagyon jól jönne most ha lenne mégegy autónk! Holnap jön a mosógépszerelő, ugyanis pénteken sikeresen kinyílt a dob ajtaja mosás közben! A ruhákat sikerült kibányászni és a vizet leengedni, így anyukámhoz elvittük a ruhákat, Ő mosta ki. A dob ajtó pedig be van akadva a fűtőszálba, és valami szíj is le van szakadva ... nagyon ramatyul néz ki a gépem remélem meg lehet javítani! Ezenkívül be kéne már menni Pestre elintézni egy dolgot, de így, hogy nincs nekem külön kocsim, a párom pedig minden nap tovább dolgozik mint 17 óra .. hát fogalmam sincs, hogy mi lesz. Ugyanis ahhoz, hogy én kettő után be tudjak menni, nálam kéne lenni a kocsinak ehhez pedig hajnalba be kéne vinnem a páromat dolgozni, délután pedig érte menni. Na majd meglátjuk.

Hétvégén Parádsasváron lesz hegyiverseny! itt a blogba felül a bal felső sarokban van egy link, arra kattintva meg lehet nézni, hogy milyen belűlről egy versenyfelfutás a Mátrai szerpentínen formaautóval .. a videón egyébként kedvenc versenyzőm, Fekete Krisztián 2006-os versenyfelfutsa látható egy belső kamerás felvételről. Készülünk nagyon a hétvégi versenyre, amúgy is nagyon szeretjük Parádot, különleges helyszín, különleges versennyel, és ha összejön, lesz egy kis meglepi is a részünkről! Na és persze nem utolsó sorban kíváncsian várjuk, hogy milyen egy autóversenyző /vagy volt autóversenyző/ mellett ülni miközben száguld felfelé, illetve milyen egy drifter mellett .. ez utóbbit el sem tudom képzelni! Szóval várjuk a hétvégét.

Az elmúlt hétvégén is versenyen voltunk, a Hungaroringen a WSR nevű renault rendezvényen. Jó volt, bár közel sem annyira mint tavaly!

Megrendeltük Patrik baba pihenőszékét! Sokáig hezitáltam, hogy kell e nekünk, ill. majd neki ilyen! de aztán annyi pozitív visszajelzést kaptam, hogy úgy döntöttünk, hogy KELL!! Nagyon szuper pinehőszéket, vagy ringatószéket / ki, hogy hívja/ néztünk ki! Nagyobb korában is tudja majd használni! Remélem a napokban meg is érkezik!

Martinkának tegnap megtartottuk a szülinapját! 7 éves lesz a kis drágám! Elméletileg csak 11-én lesz neki, de a következő hétvégére "gyerekzsúr" lesz náluk, így jobbnak láttuk ha a család most felköszönti! Nagy volt az öröm, mert abszolút nem számított rá, teljes meglepi volt!

Az "arculatváltás" című bejegyzésem azt bizonyítja, hogy borzasztó sokan olavstok, ez nagyon, nagyon jól esik! Abból a 77 kommentből le kell vonni 3-mat, mert ha jól számoltam, 3-man írtak dupja kommentet .. szóval 74! És én tudok még kapásból 10 embert, aki tudom, hogy olvas, de nem kommentel ezért vagy azért ... és "nem írta alá a jelenlétit" ezek közül azt is tudom, hogy többen nyaralnak, szóval én még Őket is hozzá számolom! Remélem, hogy Patrik babán kívül is érdekel titeket az irományom, mert sajnos egyelőre még mindíg várat magára a kis drága és még mindíg nem tudok nektek jó hírekkel beszámolni! tehát a nagy bejegyzésre még várni kell, de addigis mi éljük mindennapjainkat, és mi mást is csinálhatnánk, mint a hobbinknak hódolunk ... aki nem szereti az autósportot, annak lehet, hogy uncsi lesz az elkövetkezendő pár bejegyzés ... de sohasem lehet tudni, hogy mikor jön a várva várt telefon!